szerda, június 08, 2005
nos, akkor itthon vagyok.
Hajni nem jött suliba, mert magyarból megvágták, tehát neki tárgytalan. Peti meg szépen aludt, szóval egyedül mentem be, ebben a szeles időben. nem jó idő, de még nincs vége, ne szaladjunk előre. befelé talákoztam Csabival, legalább dumáltam valakivel az úton, nem az ofővel kellett. amúgyis tanárbusz volt, legalább 5 pedagógus volt fent. hazafelé Nikivel jöttem, ő tartott szóval, mármint akkor, amikor nem az orrom előtt/alatt ülő helyes barna lánykát néztem. bent kioszottuk a tablók nagy részét a tanároknak, csak egy maradt meg. magyar tanárnő kiosztotta azokat a tételeket, amik kimaradtak, utána meg a magyar tételeket kezdtük átvenni. miután végeztünk, az ofőt kerestük, hátha megtudjuk a vizsgaelnök nevét, és nem az lesz, akit a mi sulinkból rúgatott ki az akkori, volt ofőnk. nem túl jó esélyekkel indulnánk. És esni fog ma, ha akarjátok, ha nem.
Még mielőtt hazajöttem volna megláttam Mariannt. Előtte egész nap nem láttam, bár igaz, nem is volt szünetünk. Gondoltam, hogy most jött el az én időm, később már lehet nem lesz esélyem találkozni vele. Gyorsan utánamentem a lépcsőn, megfogtam a kezét és megszólítottam. Nem igazán figyelt rám, inkább tovább ment, úgy kellett loholnom után. És persze most mi más jönne. simán, röviden NEMet mondott nekem. Tehát teendő ezek után: aki mégegyszer azt tanácsolja nekem, hogy csajozzak, keressek magamnak párt, vagy nézelődjek az életben nyugodtan lányok után, azt keményen megbüntetem. (Ezt vegye mindenki úgy, hogy nagy betűvel írtam, azaz kiabáltam.) Még nem tudom mi lesz a büntetése, improvizálni fogok, de a bőr szakadását, és a csontok ropogását biztosra veheti. És ezt most komolyan mondom. Ennyi volt.
Hajni nem jött suliba, mert magyarból megvágták, tehát neki tárgytalan. Peti meg szépen aludt, szóval egyedül mentem be, ebben a szeles időben. nem jó idő, de még nincs vége, ne szaladjunk előre. befelé talákoztam Csabival, legalább dumáltam valakivel az úton, nem az ofővel kellett. amúgyis tanárbusz volt, legalább 5 pedagógus volt fent. hazafelé Nikivel jöttem, ő tartott szóval, mármint akkor, amikor nem az orrom előtt/alatt ülő helyes barna lánykát néztem. bent kioszottuk a tablók nagy részét a tanároknak, csak egy maradt meg. magyar tanárnő kiosztotta azokat a tételeket, amik kimaradtak, utána meg a magyar tételeket kezdtük átvenni. miután végeztünk, az ofőt kerestük, hátha megtudjuk a vizsgaelnök nevét, és nem az lesz, akit a mi sulinkból rúgatott ki az akkori, volt ofőnk. nem túl jó esélyekkel indulnánk. És esni fog ma, ha akarjátok, ha nem.
Még mielőtt hazajöttem volna megláttam Mariannt. Előtte egész nap nem láttam, bár igaz, nem is volt szünetünk. Gondoltam, hogy most jött el az én időm, később már lehet nem lesz esélyem találkozni vele. Gyorsan utánamentem a lépcsőn, megfogtam a kezét és megszólítottam. Nem igazán figyelt rám, inkább tovább ment, úgy kellett loholnom után. És persze most mi más jönne. simán, röviden NEMet mondott nekem. Tehát teendő ezek után: aki mégegyszer azt tanácsolja nekem, hogy csajozzak, keressek magamnak párt, vagy nézelődjek az életben nyugodtan lányok után, azt keményen megbüntetem. (Ezt vegye mindenki úgy, hogy nagy betűvel írtam, azaz kiabáltam.) Még nem tudom mi lesz a büntetése, improvizálni fogok, de a bőr szakadását, és a csontok ropogását biztosra veheti. És ezt most komolyan mondom. Ennyi volt.
